Skip to main content
Nagyhalász nem tartozott a magyar labdarúgás nagy futballközpontjai közé. Nem ontotta magából a válogatottakat, nem voltak híres stadionjai, és a helyi pályáról sem vezetett kitaposott út a nemzetközi futballba. 1956. október 17-én azonban itt született egy fiú, akinek később a világ egyik legnagyobb futballeseményén, Mexikóban kellett képviselnie Magyarországot. Nagy Antalnak hívták. A kispesti szurkolók pedig idővel úgy emlegették: Anti.
A futballal a Nagyhalászi Textiles utánpótlásában ismerkedett meg. Mindössze tizenöt éves volt, amikor már a felnőttek között kapott lehetőséget a megyei első osztályban. Később Nyíregyházára került, ahol a Vasutas játékosaként elsősorban középcsatárként szerepelt. Érdekes fordulat, hogy az a labdarúgó, akit később a magyar futball egyik megbízható védőjeként és középpályásaként tartottak számon, pályafutása elején még a kapu előtt kereste a kenyerét.
Az érettségi után felvették a Budapesti Műszaki Egyetem építőmérnöki karára, közben a Budapesti Honvéd is felfigyelt rá. Nem mindennapi kettős élet kezdődött: egyetemi tanulmányok, katonai szolgálat és a profi futball egyre komolyabb követelményei. Előfelvételisként Szegedre került katonának, így a SZEOL színeiben mutatkozhatott be az NB I-ben 1976. március 6-án, a Salgótarján ellen. A helyi sajtó már az első mérkőzésén a szegediek egyik legjobbjának nevezte.
A leszerelés után visszatért Kispestre. 1976. augusztus 21-én a Békéscsaba elleni találkozón mutatkozott be a Honvéd első csapatában. A piros-fehér mezben eltöltött tíz esztendőből olyan korszak nőtt ki, amelynek jelentőségét ma sem lehet túlbecsülni.
A Honvédnál előbb Lakat Károly, majd Tichy Lajos irányítása alatt dolgozott. Utóbbi különösen jól ismerte a játékos képességeit, és hamar felismerte, hogy Nagy Antalban több rejlik annál, mint amit az eredeti posztja alapján gondolnának róla. A csatárként induló futballista egyre inkább a védelemben kapott feladatokat, később pedig a középpályán is meghatározó szerepet vállalt.
Az 1978–1979-es UEFA-kupa-szereplés hozta meg számára az igazi nemzetközi áttörést. A Honvéd nyolc emlékezetes mérkőzésen jutott el a negyeddöntőig. Nagy Antal az Adanaspor ellen is betalált, az Ajax elleni párharcban pedig két góllal vette ki a részét a továbbjutásból.
Az amszterdamiak között olyan nevek szerepeltek, mint Ruud Krol, Frank Arnesen, Simon Tahamata és Søren Lerby. Tichy Lajos azzal bízta meg, hogy különösen figyeljen Lerbyre. Tudta, hogy tanítványa korábban támadóként futballozott, jól fejel, és a futómennyisége is alkalmassá teszi erre a feladatra.
Nagy Antal két gólt szerzett az Ajax ellen. Egy későbbi visszaemlékezésében külön ki is igazította azokat, akik úgy emlékeztek, mindkettőt fejjel szerezte: az egyik találatot jobb lábbal, a másikat ballal lőtte. Ahogyan tréfásan megjegyezte, úgy lőtte őket, ahogyan kell.
A Honvéd abban az idényben még nem lett bajnok, de a következő évben már megszületett az első aranyérem. Az 1979–1980-as bajnoki címmel egy olyan csapat alapjai rajzolódtak ki, amelynek meghatározó játékosa lett. Nagy Antal nemcsak a védekezésből vette ki a részét: gólerős futballista volt, a bajnoki idényben is a legeredményesebbek közé tartozott a kispestiek között.
Az igazi aranykor azonban még hátravolt.
Az 1980-as évek közepén a Budapest Honvéd a magyar labdarúgás meghatározó hatalmává vált. Komora Imre együttesében olyan futballisták szerepeltek, mint Garaba Imre, Sallai Sándor, Dajka László, Gyimesi László, Bodonyi Béla, Esterházy Márton és a fiatal Détári Lajos. Ebben a társaságban kellett helytállni, és nem volt könnyű feladat állandóan a legjobbak között maradni.
Nagy Antal nem pusztán egy volt a sok jó játékos közül. A csapat egyik vezéregyénisége, később kapitánya lett. A kispesti együttessel 1984-ben, 1985-ben és 1986-ban is bajnoki címet ünnepelhetett, 1985-ben pedig a Magyar Népköztársasági Kupát is elhódította. Az 1980-as első aranyéremmel együtt négy magyar bajnoki elsőséget szerzett.
Közben az egyetemi tanulmányait sem engedte el. 1982-ben építőmérnöki diplomát szerzett. A pályán fegyelmezett, megbízható futballista volt, a magánéletében pedig egy olyan ember, aki a sport mellett más területen is igyekezett megállni a helyét.
A válogatottban 1979. március 28-án, az NDK ellen mutatkozott be. Az első két mérkőzését követően hosszabb szünet következett, de Mezey György szövetségi kapitány irányítása alatt ismét fontos szerepet kapott. A nyolcvanas évek közepére már a nemzeti csapat egyik meghatározó emberének számított.
A Honvédban elsősorban középhátvédként szerepelt, a válogatottban viszont a középpályán is számítottak rá. A Mezey-féle csapat letámadásra, gyors visszatámadásra és rendkívül fegyelmezett taktikai munkára épülő játékában különösen fontos volt az olyan futballista, aki több szerepkörben is képes volt magas szinten teljesíteni.
A magyar válogatott 1985-ben legyőzte az NSZK-t, majd 1986-ban Brazíliát is. Az osztrákok elleni világbajnoki selejtezőn Nagy Antal különösen fontos gólt szerzett a Népstadionban. A csapat végül kijutott Mexikóba, és őt érte az a megtiszteltetés, hogy csapatkapitányként vezesse a magyar együttest.
A világbajnokság előtt egy újságírói kérdésre adott válasza is emlékezetessé vált. Amikor arról faggatták, mit vár a tornától, azt mondta: azt álmodta, világbajnokok lesznek. A mondat második fele természetesen sokkal nagyobb nyilvánosságot kapott, mint az első. A magyar csapat akkoriban valóban Európa egyik legerősebb válogatottja volt, így a nagy várakozásnak megvolt a szakmai alapja.
Mexikóban azonban egészen más történet következett. Az Irapuatóban elszenvedett, Szovjetunió elleni 0–6-os vereség a magyar futball egyik legfájdalmasabb emléke lett. Kanada legyőzése után a franciák elleni találkozón még ott volt a továbbjutás reménye, de a magyar válogatott búcsúzott a tornától.
Nagy Antal később többször beszélt arról, hogy máig nehezen érti a szovjetek elleni összeomlást. Egy 2026-os interjúban saját feltételezését is megfogalmazta arról, hogy a csapat italába valamilyen teljesítményt befolyásoló anyag kerülhetett. Ezt azonban az ő személyes meggyőződéseként, nem bizonyított tényként érdemes kezelni.
A mexikói világbajnokság csalódása ellenére a csapat kapitányának külföldön is elismert futballista lett a neve. A torna után Franciaországba szerződött, a Nancy játékosa lett. Különleges szakmai találkozás várta: az edzője Arsène Wenger volt, aki később az Arsenal legendás menedzsereként írta be magát a futball történetébe. A klubhoz Michel Platini korábbi csapatán keresztül érkezett, egyik csapattársa pedig Hannich Péter volt.
A Nancy azonban kiesett az élvonalból, így Nagy Antal 1987-ben Svájcba igazolt. Az Yverdon színeiben folytatta pályafutását, ahol 1992-ig futballozott. A térdsérülések egyre inkább megnehezítették a dolgát, de a labdarúgástól még nem szakadt el azonnal: a svájci FC Domdidier együttesében is szerepelt, majd hazatérve két mérkőzésen a Bagi FC-t erősítette.
A visszavonulása után sem maradt tétlen. Dolgozott a Bozsik-stadionban marketingmenedzserként, majd egykori válogatott és honvédos társaival, Esterházy Mártonnal és Sallai Sándorral közösen sportszergyártó és -forgalmazó vállalkozást működtetett. Később az építőiparban is vállalkozott, majd a pénzügyi szektorban helyezkedett el, pénzügyi tanácsadóként dolgozott.
Nagy Antal pályafutásában van valami különösen becsülendő. Nem a látványos gesztusok embere volt, nem a hangos nyilatkozatokkal és a nagy szavakkal akarta irányítani a társait. Saját elmondása szerint kapitányként sem tartott rendszeres motivációs beszédeket. Inkább kisebb csoportokban beszélgetett a játékosokkal, és igyekezett rendet tartani maga körül. Amikor pedig egy csapattársának, Kardos Józsefnek a válogatott edzőtáborában kellett közbenjárnia, hogy ne küldjék haza egy fegyelmi konfliktus miatt, a kapitány a közös érdekeket képviselte.
A Honvéd egykori vezéregyénisége ma már egy olyan korszak képviselője, amelynek futballistái még nem a közösségi oldalak követőszámaival, a reklámszerződéseikkel vagy a médiamegjelenéseikkel mérték a saját jelentőségüket. A pályán kellett bizonyítaniuk, hétről hétre, a legnehezebb ellenfelekkel szemben.
Nagy Antal megtette. Kispesten bajnoki aranyakat nyert, az Ajax ellen két lábbal szerzett gólt, a válogatott mezében legyőzte a világ legjobbjai közé tartozó brazilokat, majd Mexikóban ő viselte a magyar csapatkapitányi karszalagot.
Nagyhalászról indult, Kispesten lett legenda, és egy világbajnokságon vezette ki a magyar válogatottat a gyepre. A piros-fehér mez történetében az ilyen pályafutásoknak külön helyük van. Nem kell hozzájuk hangos jelző. Elég felidézni a nevet: Nagy Antal.
……
https://www.facebook.com/profile.php?id=61591535504372
0 0 szavazat
Article Rating
Feliratkozás
Visszajelzés
guest
0 hozzászólás
Inline Feedbacks
View all comments

Ha bejelentkezel, saját profilképed is lehet!

Belépés
0
Would love your thoughts, please comment.x