Interjú Fehér Péterrel

– Több mint húsz évig dolgoztál Dániában különböző kluboknál. Szakmai pályafutásod jelentős részét a FC Nordsjaellandnál töltötted. Miért döntöttél mégis úgy, hogy 2023 januárjában visszatérsz Magyarországra, és a Magyar Futball Akadémia szakmai igazgatója leszel?

– Mert magyarnak érzem magam, annak ellenére, hogy évtizedekig Dániában éltem. Nem értek mindent, nem érzem azt, amit egy magyar ember, de mindig volt bennem vágy, hogy hazajöjjek, és a tudásomat, a tapasztalatomat visszaadjam. A szüleim magyarok. A nyarakat a Balatonnál töltöttem, hazajártunk meglátogatni a nagyszüleimet, a Testnevelési Főiskolán szereztem edzői képesítést. A tudásom egy részét, az alapokat a TF-től kaptam meg. És van bennem egy magyar-dán kettősség. A TF-en tanultakból fakad a kompromisszumok nélküli gondolkodásom.

Abban hiszek, ha választunk egy utat, akkor azon kell járni. A külső hatások miatt nem szabad letérni az útról, formálni, változtatni kell a szemléleten. Van ebben a munkában egy kihívás.

– Hogy jött a megkeresés a Budapest Honvédtól?

– A klub sportigazgatója, Chris Docherty egy közös ismerősön keresztül keresett meg. Hasonlóan látjuk azt, hogyan kell felépíteni egy klubot, egyetértettünk abban, milyen irányba kell menni. Meg kell teremteni a Honvéd-stílust, alapvetően a saját nevelésű játékosokra kell építeni, akiket idővel értékesíteni is kell, továbbá olyanokat kell igazolni, akik megfelelnek a Honvéd szellemiségének. Nem azért jöttem ide, hogy meghonosítsam a dán stílust. Magyarok vagyunk, adott tehetséggel, emberi adottságokkal, érzésekkel.

– Az év elején, január 19-én jelentették be hivatalosan az érkezésed. Mik az első hónapok tapasztalatai?

– Pozitív, hogy nagyon sok ember van itt, aki szívvel-lélekkel, rengeteg munkaórával dolgozik a klubért. Folyamatosan új tudásra szomjaznak, érdeklődők, kíváncsiak. Sokat tesznek azért, hogy a játékosokból a legtöbbet hozzák ki. Ami a feladat része, hogy egy rendszerbe szervezzem a különböző részeket. Közös legyen a gondolkodás, az irány. És érzem a feszültséget, hogy Magyarországon meccseket kell nyerni. Persze, kell nyerni meccseket, de fontosabb az, hogyan játszunk.

– Mert a gyerek – és persze a felnőtt is – alapvetően kompetitív lény, szeret versengeni, nyerni.

– Ez így van, és ezt nem is szabad elvenni a gyerektől. A lényeg azonban az, hogyan akarunk nyerni, ez a legfontosabb. Itt jön képbe a játékrendszer, a játékstílus. Ezt kell felépíteni. És a folyamat elején járunk. Az edzőknek meg kell szokniuk, hogyan gondolkozok, miről, mit gondolok. Nekem pedig őket kell megértenem. Azt gondolom, jó irányba haladunk.

– Az M4 Sportnak adott interjúdban beszéltél a Honvéd alapelveiről: kezdeményezés, kontroll, előretekintés, ravaszság. Beszéljünk ezekről az elvekről. Kezdeményezés?

– Célunk az, hogy a Bozsik Arénára, a felnőtt futballra felkészítsük a játékost. Amikor elkezdtem a munkát az akadémián, azt vettem észre, hogy az utánpótlás-csapataink középmagas védekezést alkalmaznak. Várnak az ellenfél hibáira.

A kezdeményezés azt jelenti, hogy magas védelmi vonallal játszunk, nem várunk az ellenfélre, rákényszerítjük őket a hibákra, és bizonyos jeleket figyelve, letámadunk. Az a fontos, hogy az ellenfél reagáljon valamire. Ha ez nincs, passzív játék alakul ki.

A kezdeményezés része a labdakihozatal, az előre felé történő játék, persze, bizonyos ritmusváltásokkal, és a nagy tempó – labdával, labda nélkül. A futball szórakoztatás. A mérkőzés egy előadás.

– Haladjunk tovább. Kontroll?

– Ha kontroll, akkor azt mondom: a futball kontrollált káosz. Folyamatosan „zajlik az élet” a pályán, de mégis kontrolláljuk a játékot, mert olyan pozíciókban vannak a játékosokat, hogy abból tudják folytatni a játékot előre, hátra, jobbra, balra. Szándékosan nyitunk területeket – például labdakihozatalnál azt szeretnénk, hogy az ellenfél letámadjon, így lesz mögöttük hely.

A kontroll egyenlő a tudatossággal. És azzal, hogy a játékosok uralják az érzéseiket.

Arra legyen befolyásunk, amit tudunk kontrollálni. A bíró döntései például nem ilyenek, arra nincs ráhatásunk.

– Előretekintő?

– Egy labdabirtoklásra építő játékot szeretnénk játszani, amelynek alapvetése, hogy előre felé kell gondolkodni. Ha egy gólt már rúgtunk, akkor rúgjuk meg a másodikat is. De ebben az is benne van, hogy ha a csapat éppen védekezési fázisban van, akkor készüljön fel a váltásra, arra, hogy egy pillanat múlva már támad. A következő fázisra is kell gondolni.

– Kezdeményezés, kontroll, előretekintés, ezek olyan alapelvek, amelyek a világ bármely akadémiáján megjelenhetnek. A ravaszság, furfangosság viszont már inkább magyar sajátosság.

– Ha egy magyar játékosra gondolok úgy általánosságban, akkor egy technikás játékost látok. A foci egy játék, ahol a szabályok keretei között lehet ravasznak lenni, kihasználni bizonyos lehetőségeket, például a labda elé állni és ezzel is időt nyerni. Az U19-es csapattal nemrég Olaszországban voltunk, és amit a dán gyereknek nagyon nehéz megtanítani, az a magyarnak könnyen megy. Az, hogy ha kell, álljon a labda elé, vagy ha kimegy a labda az oldalvonal túlra, menjen oda, kapja fel.

Ismerjük fel, hogy az adott szituációban a szabályok adta keretek között mi a legjobb lehetőség a számunkra.

Azt láttam, hogy a magyar gyerek gyorsan alkalmazkodik a helyzethez. A „magyaros” focihoz kell a labda. És ezért fontos a magas védelmi vonal, a letámadás.

– Nem dán, magyar focit szeretnél látni a Budapest Honvédnál. Hogy tudsz úgy magyar focit csinálni, hogy több mint húsz évig edzősködtél Dániában?

– Voltam Magyarországon négy évet, ismerem valamennyire a kultúrát. Látom, ha valami működik, és azt is, ha nem. Fontosak a magyar edzők, akikkel együtt dolgozom, sokat segítenek. Azt például látom, hogy Magyarországon a kiválasztásnál nagy a hangsúly fizikai paramétereken. Más szemmel kellene nézni.

– Hogyan?

– Az egyértelmű, hogy rengeteg az ügyes, tehetséges gyerek. A munka a lényeg. Azokat kell kiválasztani, akik fociznak, akik játsszák ezt a játékot, technikailag kiemelkedőek, gyorsan döntenek. A fizikai paramétereken lehet javítani, fejleszteni. Persze, arra is figyelni kell, hogyan reagál a pályán egyes helyzetekre, milyen a személyisége.

camera_altForrás: Alamy

– Beszéljünk a magyar és a dán kultúra közötti különbségekről is. Hogyan látod ezt?

– Azt látom, hogy a magyar gyerek – ha felnőtt közegben van – introvertált, befelé fordul. A profi futball világában szükség van a kiállásra, a saját magad képviseletére. Fel kell vállalnod a véleményed, olykor magabiztosnak lenni, bele kell nézni a másik szemébe. Vannak olyan tényezők, tulajdonságok, amik a profi szemlélet részei. Nagy a különbség a vezetői stílusok között, ez pedig a kulturális különbségből fakad.

Az edzőknek fontos szerepük van: beszélgetniük, vitatkozniuk kell, és igen, hibákat elkövetniük. És, ami fontos: hitelesnek kell lenniük.

– A labdarúgás mindig leképeződése egy adott társadalomnak. A magyar közeg poroszos, rendszerelvű működésű.

– Kidolgoztunk egy négy tényezős alapértéket: egység, elhivatottság, szenvedély, bátorság. Azt szeretnénk, hogy ezek az értékek legyenek jellemzők a Honvéd-játékosokra. Azt is látni kell, hogy egy futballklub sajátos értékvilággal rendelkezik. Mint egy jó értelemben vett szekta. Azt kell megértenie a játékosnak, hogy a munkájával járó feladatokat – tévés szereplés, interjúk – kezelnie kell. És ahogy mondtam, az introvertált karakter kevés ehhez. Egy futballklubnál más szerepet kell felvenni, mert a sportágat körülvevő világ megkövetel bizonyos dolgokat.

– Térjünk vissza arra, hogy az edzőknek beszélgetniük, vitatkozniuk kell. Azt tapasztalom, hogy a magyar gyerek nem feltétlenül szokott hozzá, hogy kíváncsiak a véleményére, hogy egyáltalán véleményt formáljon.

– Mert a nevelés általában úgy néz ki, hogy: miért nem érted? Miért nem csinálod? Miért nem veszed át rendesen a labdát? Ez mind negatív. Ahelyett, hogy elmondanám, mire figyeljen, min változtasson. Ráadásul, ha így beszélek, eltolom magamtól a felelősséget, és ráteszem a gyerekre.

Nagyon gyakran azt mondjuk, mit ne tegyen a gyerek. Ahelyett, hogy elmondanánk, mit szeretnénk, ha tenne, mit lehetne jobban csinálnia. A negatív megnyilvánulások rögződnek a gyerekben, aki egy idő után bezár, nem figyel az edzőre.

Gyakran hallom kifogásként azt, hogy azért kell ilyen módon beszélni, mert amikor a fiatalból felnőtt, profi labdarúgó lesz, akkor is így beszélnek majd vele. De ez nem így van. Mert ha így beszél egyik felnőtt a másikkal, akkor az egyáltalán nem jó a kapcsolatuknak. És a legmagasabb szinten különösen szükséges az, hogy a két fél érzelmileg kapcsolatban legyen. Ekkor, ebből jön ki a kimagasló teljesítmény. Ahhoz, hogy ehhez a felfogáshoz eljussunk, egy hosszú folyamat. Beszélni, beszélgetni kell, hogy a gyerek kinyíljon. Az edző pedig azért van ott, hogy tanítsa a gyereket, segítse a fejlődését.

– Mi az, amit a dán futballkultúrából érdemes a magyar közegbe beépíteni?

– Azt, hogy mindenki egy célért dolgozik. Nem az a fontos, hogy a csapatom nyert vagy sem, hanem az, hogy fejlesszem a játékost, jobbá tegyem a klubot. Hogy folyamatokban gondolkodjunk.

– De a magyar futballkultúra része az is, hogy az eredmény határozza meg az edzőt. Az eredményből vezetjük le azt, jók vagyunk vagy sem.

– Persze, szép, hogy most azt mondom, a lényeg nem a győzelem, hanem az, hogyan játszunk. De ennek mivoltát csak akkor érzik át az edzők, ha veszítettek, és látják, nincsen semmi probléma. A Budapest Honvéd akadémiáján dolgozó edzőknek meg kell szokniuk a vezetési stílusomat. És látniuk kell, hogy a szavak mögött tettek is vannak. Hogy lássák azt, nem rúgok ki azért edzőt, mert öt mérkőzésen nem nyert egymás után. Nem marasztom el a kollégái előtt. Tettekkel mutatom azt, hogy a játék, a fejlődés, a folyamat a fontos, és nem az eredmény.

– Hogyan jellemeznéd az ideális Honvéd-futballistát?

– Emberileg egységben gondolkozik, mert ne feledjük, ez egy csapatsport. Elhivatott, van célja. Tudja, hogy mindig tud jobb és jobb lenni. Szenvedélyes, szívvel-lélekkel dolgozik, bátran kérdez, felvállalja, amit gondol. Folyamatokban gondolkodik.

– „Az évek során bizonyították a neveltjeik, hogy megállják a helyüket magasabb szinteken is” – írtuk a kinevezésed idején készült cikkünkben. Mi kell ahhoz, hogy a Budapest Honvéd akadémiáján nevelkedett játékosok megállják a helyüket magasabban szinten?

– Alapvetően egy döntés a klub részéről, hogy vállalja azt, hogy a fiataloknak lehetőséget ad a felnőtt csapatban. A klub sportigazgatója, Chris Doherty e szellemiség mentén dolgozik. Hisszük, hogy a klub értékeihez hozzátartozik, hogy saját nevelésű fiatalokat szerepeltet. Másrészt, csak akkor tudjuk meg, hogy valaki tud-e úszni, ha mély vízbe dobjuk. Ezért fontos a kezdeményező, a presszing alapú játékfelfogásunk.

Nemcsak arról van szó, hogy azt hisszük, ez a Honvéd futballja, de azt is, hogy ez az a felfogás, ami folyamatosan döntéshelyzet elé állítja a játékosokat. Mindig kihívásoknak kell megfelelni. Kitűnik, kinek van tehetsége, karaktere, akaratereje.

– Az utánpótlás- és felnőtt futball közötti átmenet kényes kérdés. Egy olyan lépés, amire a világon mindenütt nagy hangsúlyt fektetnek. Van-e olyan szakember a Honvédnál, aki segíti a fiatalok felnőtt futballba illeszkedését?

– Tervben van, mert szükség van egy ilyen szakemberre, ebből a szempontból is oda kell figyelnünk a fiatalokra, segíteni, támogatni őket. A Dán Labdarúgó-szövetségtől egy ilyen, a beilleszkedést segítő ember megléte elvárás, követelmény volt a klubok felé. Általában az egyik segédedző látta el ezt a feladatot.

– Mi kell ahhoz, hogy ez az átmenet hatékony, jó legyen?

– Rengeteg kommunikáció, és persze bátorság a klub részéről, hogy lehetőséget adjon a fiataloknak. Kellenek az idősebb, tapasztaltabb labdarúgók is, olyanok, akik át tudják adni a profi szemléletet a fiataloknak.

– A Honvédnál nevelkedett jelenlegi FC Köbenhavn-játékos, Szűcs Tamás arról mesélt a Telexnek, hogy olyan kemény edzésük volt, hogy csak taxival tudott hazamenni utána. Mi kell ahhoz, hogy egy magyar játékos úgy igazoljon külföldre, hogy egy keményebb edzés után ne kelljen taxival hazamennie?

– Azt gondolom, egy kicsit végletesen lett kezelve az a mondat. Magyarországon – ahogy látom – szeretnek az emberek végletekben gondolkodni. Rengeteg pénz áramlik a magyar fociba. Az látom, hogy külföldön magasabb az edzések intenzitása, mint Magyarországon, de ez annak a jele, hogy a mérkőzésre készítjük a gyereket, ahelyett, hogy edzenénk, dolgoznánk. Azt is látom, hogy többet edzünk itt, de alacsonyabb intenzitással.

camera_altForrás: Alamy

– Nem megfelelő a hatékonyság?

– Igen. Ezáltal a mérkőzések intenzitása is alacsonyabb. Nincs benne a gyerekekben a magas intenzitású munka. De ez az egész az eredményorientáltságból fakad. Mert az eredmény az, ami meghatároz. Ezen a ponton kell megváltoztatni a gondolkodást. Nagy intenzitással kell edzeni. A magas presszing ezért is fontos, mert ott egyből kitűnik, hogy hogyan edz a csapat.

– Mik lennének azok a döntések, szabályok, amelyekkel elő lehetne segíteni, hogy a magyar bajnokságban több magyar fiatal kapjon lehetőséget?

– Kell a klubfilozófia. Ugyanakkor azt látom, hogy Magyarországon a vezetőedzőknek túl nagy szavuk van, és a klubok nem rendszerben gondolkodnak.

Ha a vezetőedzőnek éppen működik az elképzelése, akkor a klub egy-két évig abba az irányba halad. Amit mond, az a helyes. Olyan játékosokat hoznak, akiket az edző akar. És, ha azt mondja, rossz a magyar játékos, akkor rossz. Jön a külföldi. Ha pedig az edző távozik, általában a játékos marad. Sok a rövid távú döntés.

A Budapest Honvéd célja, hogy minél több, a felnőtt futballra alkalmas játékost neveljen ki. És, ha szükséges, akkor melléjük igazoljon fontos játékosokat. De az a helyzet, hogy kétféle focista van: jó és rossz. Számunkra fontosak a nálunk nevelkedő játékosok, ők jelentik a jövőnket, de nem szabad abba az illúzióba ringatni magunkat, hogy rögtön több néző lesz, ha csak magyar futballistákat lát a szurkoló. A kötődés mellett értékekre és klubfilozófiára van szükség.

– A 2022-2023-as idényben alkalmazott fiatalszabályról Révész Attila azt mondta, ezzel visszatérünk az őskorba. Mit gondolsz erről?

– Ahogy mondtam: van jó és rossz futballista. Ha valaki jó, játszania kell. A másik, hogy a labdarúgás üzlet. Hallottam én is már arról, hogy egy-egy magyar többet kereshet, mint egy külföldi, ezért elképzelhető, hogy azért is hoznak légiósokat a klubok, mert alacsonyabb a fizetésük és hálásak a lehetőségért. De akkor is azt gondolom, fontos törődni a magyar fiatalokkal, mert nem fogja az állam örökké ennyire támogatni a magyar focit. A kluboknak idővel a saját lábukra kell állniuk, és értékekre, identitásra, a magyar fiatalokra építeni. Amikor leültem beszélgetni Chris Dochertyvel, akkor ez egy fontos pont volt, hogy – már öt-tíz évre előre gondolva – piacképes modellt építsünk ki.

– Mi kell ahhoz, hogy a magyar labdarúgó piacképes legyen? Mert nem a legkeresettebb áru a magyar játékos.

– Azt látom, hogy egyre inkább felfigyelnek a magyar futballpiacra. De, ha a magyar lekicsinylően, lenézően beszél a magyar áruról, akkor miért venné azt meg egy külföldi?

Emlékszem, amikor a Bundesliga a mélypontján volt, akkor annak az egyik fő oka az volt, hogy a kommentátorok negatívak voltak. Eldöntötték, hogy ezen változtatni kell. Attól kezdve egy sima passz már nem csak egy sima passz, hanem egy csodálatos passz volt. És akkor szépen lassan elkezdtek jönni a nézők.

Az izlandi játékos nem azért kelendő, mert csodálatos futballista, hanem mert nagyon pozitívan beszélnek róla. Van ebben egy önsorsrontás. Ha pozitívan beszélünk a magyar játékosról, akkor nagyobb eséllyel lehet magasabb szintre juttatni és magasabb összegért eladni őt.