Skip to main content

Kiss Dénes: Teremtő anyanyelv
(részlet)
A nyelv haza is. Haza a hazán belül, még inkább haza annak földrajzi
határain kívül. Sajátosan összekötő, testvéri szövetsége az azonos
anyanyelvűeknek. Meghatároz múltat, emlékezetet. Jellemet formáló és
meghatározó a vállalása. Nemcsak elkülönít, össze is kapcsol. Emberségünk
kifejezésének fontos eszköze, miként értelmi képességeinké is. Az emberiség
legrégebbi és legalapvetőbb találmánya, leleménye, törvényszerű felfedezése, s
egyúttal minden további tudás megőrzésének, továbbadásának alapja.
Létrehozásához levegő szükséges, miként az élethez. Minden szép szó már a
gyermeki ajkon valóságos tündéri találmány!
Az anyanyelv, ahogy mi, magyarok mondjuk: édes anyanyelv, melengető
közeg, érzelmi szülőföld, értelmi rendszer, gyönyörű eszköz képességeink
sokszínű kimutatására. Mert nyelv nélkül nincs gondolat, csupán sejtelem
lehetséges, ám a sejtelem önmagában megfogalmazhatatlan érzés volna, szavak
formálása nélkül.
A nyelv tudás, közvetítés, önkifejezés, indulat és értelem ötvözése
hangokban, hangzókban, szavakban. S máris roppant rendszer megjelenítése, ha
mondatokat közlünk, és ekkor már alkotás is. Alkotás, és minden további és
másfajta alkotás alapja! Létezése az ember lényegének bizonyítása: az
eszmeképzésé. Az ember azért különbözik az élővilágtól, mert eszmélni képes,
fölismer születést és halált, s e tudattal él együtt szüntelenül. Csakis a nyelv
törvényei segítségével megvalósított rend által vagyunk képesek mindenfajta
elvonatkoztatásra. A magasröptű képzeletet is a nyelv szárnycsapásai emelik
magasra és tartják az ég közelében. Magyarságunk legnagyobb meghatározója is
anyanyelvünk, mely bölcsőnket jelképezi a koporsóig, s emberi valónkról
letéphetetlen hazánk; más tájakon, más nyelvek közepette is.